Children of Distance - Egy életen át

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át

Egy éjszaka volt, csak elfut az élet
Semmire nincs időm, csak számolom a perceket.
De miért kell, hogy mindig fájjon a vége?
Letörlöm a könnyeim, szép csak így lehet.

Mint az út porát a szél,
Az élet úgy sodor távol,
De mindig visszatérsz,
A múltunk összeláncol.

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át

Csend van benn, de a szív kalapál, minden mi vagyok úgy teszed szebbé:
Ölelsz reggel, elköszönsz csókkal, és minden bajt el is feledtettél
Kelünk a nappal, fekszünk a Holddal, én veled tartok egy életen át
Nehéz az út, tele veszéllyel, de a túlra csak veled érhetek át
Nem erőltettünk semmit, féltünk, mert már mindenki felszínes
Annyit csalódtunk, nem hittük, hogy az élet az lehet még színes
Virágot rajzol a tél az ablakra ezen a fázós reggelen
Csak annyit súgok hozzád bújva, hogy hiányoztál nekem.

Mint az út porát a szél,
Az élet úgy sodor távol,
De mindig visszatérsz,
A múltunk összeláncol.

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át

Körülöttünk minden bizonytalan,
Ezért vagyok én is elkeseredve,
Kavarogni fognak a gondolatok,
Hogyha magamban ezeket nem teszem rendbe,
A szívem néha majd közbe is szólna,
És nem hagyja nekem, hogy elfeljtsem
Ha téged szeretlek tudom jól én is,
Nem kell a világnak megfelelnem,
Nem fejtjük meg az életet, mi nem kutatjuk tovább az értelmét,
Amíg nem választ el tőled a holnap egy álom lett ez az ébrenlét,
Tanultam én is a hibákból,
Így a múltamat nem kell lezárnom,
Azok is mi voltunk egyszer rég,
De már úgy szeretünk, hogy ne fájjon.

Mint az út porát a szél,
Az élet úgy sodor távol,
De mindig visszatérsz,
A múltunk összeláncol.

Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át