Csúróstusza - Te se tudod ugye igazán

Befeküdtem a rétre, mert titokba mindig ott járkál
vár még rám, ott vár, a napos oldalán.
Áll a lány bután, lazán talán a szemeiben igaz a folytatás,
habár ő valahogyan ránézésre más...

Te se tudod ugye igazán?
Te se tudod ugye igazán, hát mire vársz?
Én leszek az a szép gyerek akiért ma ragyoghat a tudomány,
de tudod ugye mért leszel az enyém, hisz erre vártál rég!
De ki ne találd már, ki ne találd már, ki ne találd már, mert nem hiszem el (tudod)
figyeld a száját az nem hazudik, nekem is kell remény csupán egy kicsikét!

Befeküdtem és ott maradtam
tudod mindenféle szépet mondtam én neki azért hogy végül
rám találhasson már és ne féljen úgy egyedül,
de a szemében még láttam bent a titok hogy tömörül.

Te se tudod ugye igazán?
Te se tudod ugye igazán, hát mire vársz?
Én leszek az a szép gyerek akiért ma ragyoghat a tudomány,
de tudod ugye mért leszel az enyém, hisz erre vártál rég!
De ki ne találd már, ki ne találd már, ki ne találd már mert nem hiszem el (tudod)
figyeld a száját az nem hazudik, nekem is kell remény csupán egy kicsikét!