Dalriada - Rákóczi zászlaja

Nemzet ősi alkotmányát lábbal tipró császár,
mindeneknek jut föld, csak gazdájának nem,
„Jure belli”, így kiált a bécsi udvar, immár
földönfutó lesz itt nemes és nemtelen.

Jön majd tündöklő zászlót hordozó kar,
Jó Urunk, mi ügyünk ne hagyd el,
eljő régi királyink méltó utódja,
imáinkra majd Ő felel.

Hej, Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag,
néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy
Hej, Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk,
néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk.

Századok így múlnak el, míg romlik, pusztul nemzet
új tavasz hoz újabb harcot, hadnak járását,
járvány és éhség tombol, erdőn búvik gyermek,
néptelen falvak adják farkas szállását.

Ebnek ura! Fakót trónra nem kívánunk,
nem nézzük el tovább a romlást,
eljő régi királyink méltó utódja,
Őt választjuk, vagy senki mást!

Hej, Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag,
néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy
Hej, Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk,
néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk.

Cum Deo pro patria et libertate!

Háborúktól megtiporva, nélkülözve, árván,
föld népe, mint mezők vadja, úgy él és hal,
vallás és véle az hazának megrontása,
gyűlik a düh, lángol, izzik, robbanni akar!

Refr.

Hej, Rákóczi, vesd ránk szemedet,
Hej, Rákóczi, nem feledjük el nevedet!