Dalriada - Földanya

Élj,
álmot, életet,
veled él Ősök dala, a Nap-Világ,
És a fény mosolyog rád
Kérj,
ami elmúlt, benned él
Hol az Ég és Föld majd megmutat hazát,
ott a Fény leragyog rád…

Ég szülte Anyát,
véréből lett kerek e világ,
föld szülte ágát, simította virágát,
virágból a mag
sarjad újra, életet ad,
elpihen majd domb alján, de a
szíve megmarad – nekünk.

Fényes volt a Hold,
égi útján hazalovagolt,
felkelt a Hajnal, színe-szíve átkarolt
ékes lett a táj,
száll a madárka, szíve csapodár,
fényes világ várja,
amikor majd visszatalál – velünk.

Élj,
álmot, életet,
veled él Ősök dala, a Nap-Világ,
És a fény mosolyog rád
Kérj,
ami elmúlt, benned él
Hol az Ég és Föld majd megmutat hazát,
ott a Fény leragyog rád, - hazaérsz.

Elvirágzott Nyárnak tánca,
vele közeleg az Ősz, a hajnali köd mögött,
elpihen majd élet násza,
vele álmodunk szívünk mélyén,

fagyba dermed, jég csikorgat,
haza hova menekül, ha Télre pirkad,
fergeteggel jő az Enyészet,
sápatag csillag fényén.

Földanya otthonát, méz-ködje, csuda-kalyibát
megmutat, és elkendőz,
mint ősznek sátorát,
sátorban a láng,
fiatal, mint az ég,
mosolyog ránk,
Föld, Ég között
dal lesz majd fényből szőtt imánk.

Élj,
álmot, életet,
veled él Ősök dala, a Nap-Világ,
És a fény mosolyog rád
Kérj,
ami elmúlt, benned él
Hol az Ég és Föld majd megmutat hazát,
ott a Fény leragyog rád, - hazaérsz.