Csináltadmár Rabbival? - A Közös Seb

A közös seb az oltár, mikor még isten voltál
A közös seb a trón, túl az örökkévalón
A közös seb a kút, mikor már nincs kiút
A közös seb a jel, többé nem rejtheted el

A fegyver fogja a kezedet, halott kutyából esznek a varjak
A lény, aki nemrég te voltál, üvölti: arccal a falnak!
A telihold fekete vérben, gázolsz térdig a térben
Eltévedtél a Tiltott Város jéghideg szívében

A közös seb a hívás, a hangba szőtt tanítás
A közös seb a testvér, akivel eggyé lettél
A közös seb az álom, mikor a békét megtalálom
A közös seb a fészek, az össze nem illő részek

A körvonalak a ködben, alakot öltenek végül
Buddha a semmi romjain gyilkos összecsapásra készül
A lény, aki nemrég te voltál, kitáraz gyerekre, nőre
Zöld és fekete képek a tükrön, öklök a levegőbe

A közös seb az apa halála, az indokolatlan hála
A közös seb a kezdet, mikor élet helyett ez lett
A közös seb a láz, egy részeg a fényről magyaráz
A közös seb kísértés, a kísértő beteg érzés

Ami a körvonalakban ott van, de sosem valós alakban
Csak fertőz, amíg élsz, mégis kitapinthatatlan
Elhiszed, kimondod: most már soha nem eresztem
Pedig csak fehér árnyék a remegő célkeresztben