Free Houdini! - Weisz Erik

És lépdelt felém a Weisz Erik,
Bár ezt a nevet kevesen ismerik.
"Eljött ez a szombat délután",
Mondta, s elnézett egy szőke lány után.
A kezeit bilincsbe verik,
Amíg a lelke megtelik
Egy érzés kúszik a szívfalán,
Félelmet szív be az orrlyukán.

Nézd, felül a vízoszlop és lenn a halak,
Éled az életed, vagy tudod, hogy magától halad?
Feszül a lánc rajtad, lehet, hogy majd örökre marad,
De ha kérded, mindegy, csak tépjed, és ha
Feladod mégis, ott leszek én is majd.
És letépem azt a szart!

És lebeg a mélyben a Weisz Erik,
Csillogó fények éltetik.
Fentről hullanak ostobán
A felszín tágra nyílt ablakán
Reménye lassan elveszik,
Ahogy a zord idő eltelik.
Már megint kiszabadult korán,
A földön nehezebb lesz talán.

Nézd, felül a vízoszlop és lenn a halak,
Éled az életed, vagy tudod, hogy magától halad?
Feszül a lánc rajtad, lehet, hogy majd örökre marad,
De ha kérded, mindegy, csak tépjed, és ha
Feladod mégis, ott leszek én is majd.

És lépdelt felém a Weisz Erik,
Lépdelt felém a Weisz Erik,
És lépdelt felém a Weisz Erik,
Bár mostanában Houdiniként ismerik.