Felső Tízezer - Utólag

Egyfolytában, egyfolytában
valaki más járt az agyadban
de én azt épp nem vettem észre
hogy semmi sem változatlan
hogy már nem engem képzelsz oda
és sokkal inkább szeretnéd
ha ő lenne ott és én éppen dühös
leveleket írogatnék
amiben fenyegetőzöm
hogy megölöm magam,
ha nem jössz vissza hozzám
de neked már mindegy lenne és
egyáltalán nem tiltakoznál

én csak mondtam és csak mondtam
hogy milyen szép lesz ha csendben együtt öregszünk majd meg
én csak mondtam és csak mondtam
de te csak annyit válaszoltál, hogy aha tényleg milyen szép lenne

utólag már utólag már
összeáll a fejemben
de akkor még nem vettem észre
hogy semmi sincsen rendben
hiába küldted a jeleidet
az órád nézted állandóan
kérdeztem, hogy hová sietsz
és hallottad-e, hogy épp mit mondtam
de én nem haragszom rád
mert végül jobban jártunk mind a ketten
vagy legalább is ezt állítjuk
az összes közös ismerősnek,

én csak mondtam és csak mondtam
hogy milyen szép lesz ha csendben együtt öregszünk majd meg
én csak mondtam és csak mondtam
de te csak annyit válaszoltál, hogy aha tényleg milyen szép lenne.