Ladánybene 27 - Mondd, mire vársz?

LB27 - Mondd, mire vársz?
(Tóth Gábor)

Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
Mondd, mire vársz?

Ó, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
Mondd, mire vársz?

Nézz szét,
Ne hidd, hogy az élet megvéd!

Sosem láttam még az őszt
Ilyen színesnek azelőtt,
Sosem láttam még,
Milyen szép, ó milyen szép.
És sohasem jártam még azelőtt
A szürke hétköznapok előtt,
Mit a kudarc arca beszőtt,
Ez egy unalmas délelőtt.

Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
És a holnap már előtted áll.
Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
És leveti az álarcát.

Az élet az utadon folyton csak húz
Maga után, mint egy zsákot,
Hiába húz, hiába nyúz,
Igen, légy te, ki gyújtod a lángot!

Nézz szét,
Nem olyan magas a kerítés!
És tépd szét
Az egyhangú, monoton estét!

Hidd el, van még,
Ahová mehetnél,
Ahol tiszta az ég.
Hidd el, hogy van, a holnap ott van,
Ahol talán nem jártál még.

Hidd el, van még,
Ahová mehetnél,
Ahol tiszta az ég,
Ami még édes,
Mint a méz.
Ha sohasem volt rég
S nem láttad még,
Akkor indulj,
Hogy már holnap odaérj, hidd el egy új remény vár.
Indulj, vagy állj meg ott,
Mert Te döntöd el, hogy lesz-e holnapod!

Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
És a holnap már mind előtted áll.
Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
És leveti az álarcát.

Az élet az utadon húz
Maga után, mint egy zsákot,
Hiába húz, hiába nyúz,
Igen, légy te, ki gyújtod a lángot!

Hidd el, van még,
Ahová mehetnél,
Ahol mindig tiszta az ég,
Hidd el, hogy van,
A holnap ott van,
Ahol régen nem jártál még.

Hidd el, van még,
Ahová mehetnél,
Ahol tiszta az ég.
Ami még édes,
Mint a méz, mint a méz.

Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
Mondd, mire vársz?
Csak zárd le a mát,

Mondd, mire vársz,
Csak zárd le a mát,
És a holnap már
Előtted áll.