Téveszme - Tetősziget

Különös álom, magamat látom:
Fura a fattya, éppen elhagyja
A járhatatlan utat a járatlanért
Élte árán (hisz olcsó) felfut,
Szerencsét próbál, akinek nem jut
Amíg tapossa, addig és annyit ér
És hiteti magát: ha megérem
Harmincadikán jön meg a bérem
(Februárban), ha szépen kérem,
Hiszen már úgyse félem
Az állványtornyok iszonyát,
Mert én építem őket a mának,
És akik fejvesztve építik,
Amúgy sem kapaszkodnának

Semmim se volt, oszt azt is eladtam,
A jeges tetők beszakadtak alattam
Nem aggódok: mikor lent jártam
Nem éreztem talajt

Csúszott, úgyhogy a szélén szaladtam,
A jeges tetők beszakadtak alattam
Egyedül se maradtam

Ébresztő! Kelned kell!
Célokkal, tervekkel!
Nagy lófaszt, engedd el...
"A" sincs ugyan, de kell egy "B" terv,
Hogy mindig legyen pár köbméter,
Hogy ne kelljen már éhenfagyniuk
Anyádéknak, ha nem marad fiuk
Ha ők győznek (mert nyerésre ők állnak),
Az állványok rozsdává málnak,
De akik fejvesztve építik,
Amúgy sem kapaszkodnának

Csak, mikor már jártam rajta,
Csak, mikor már raktam hozzá
Vettem észre,
Hogy megmászható minden létra,
Felrakható minden tégla
Máshogy fizet
A tetőkre több út vezet
Kilátástalan kilátások:
Elvenni ezt nem tudjátok soha