Bereznyei Gábor (F) - Háború III

Néhány hét után újra a fronton,
A helyzeted azóta egyfolytában romlott.
Otthon téged senki nem vár,
És a hited sem a régi már.
Úgy érzed,elveszett minden,
És senki nincs,aki rajtad segítsen.
Nincs már célod,és nincs már álmod,
És minden éjszaka a csodát várod.

Refr.: Újra a fronton,furcs különös érzés,
Kiszállni végleg,nagy a kísértés.
Megváltás lenne a gyönyörű vég,
De ki tudja holnap mi jöhet még.

És egy éjjel elindult a borzalom újra,
Folytatódik tovább a pokoli túra.
Süvít a golyó,robban a gránát,
Kegyetlen éjszaka vár ma rád.
Nem tudod elfojtani a vágyat,
Ölni újra,nem számít,kit és hogy hányat.
Szemedben újra fellobban az a különös tűz,
A gyilkolás vágya az ami téged űz.

refr

A fegyvered csak ontja magából a halált,
Nem számít,hogy a célpont ellenség vagy barát.
Az elmédre egy sötét lepel hull,
És a lelkedben az őrület vihara dúl.
Jött egy golyó,amit a sors csak neked szánt,
Az agyadban a fájdalom hangosan felkiállt.
Tested lassan a földre csúszik,
Arcodra a félelem különös maszkja kúszik.
Eljött a halál,amire titokban vágytál,
De egy kicsit félsz,hogy utána mi vár rád.
És tudod,hogy mielőtt a tested földet ér,
Véget ér a felvonás,és szépen lassan kialszik a fény.
Tudod,hogy valahol vár rád egy jobb világ,
Ahol biztosan vár majd valaki rád.