Ossian - Kell egy szikra

Ott indul el az élet,
Hol a szép filmek véget érnek.
Megfáradt szemekkel
Ránk zuhan minden reggel.

Keserű néha a kávé,
A „happy end” gyakran másé,
Egy új nap jön a százból,
Sikerből, zsákutcákból.

Lehetsz a láng, de kell egy szikra,
Ami újra szétszakít,
Elindít majd és felszabadít.
Kihunyó fényed összefogja,
Színre bontja, szélbe szórja,
Múltad eltakarva porrá rombolja…
Megalkotja.

Ki nem azért jött le a földre,
Hogy a kiszabott idejét töltse,
Az várja, akiért élni,
Érdemes élve elégni.

Eljön és nem vár választ,
Szótlanul téged választ,
Kinek egyszer a szemébe néztél
És tudtad, hogy révbe értél.

Lehetsz a láng, de kell egy szikra,
Ami újra szétszakít,
Elindít majd és felszabadít.
Kihunyó fényed összefogja,
Színre bontja, szélbe szórja,
Múltad eltakarva porrá rombolja…
Megalkotja.

Nem csak majd egy lesz a százból,
Elragad tegnapból, mából,
És megújult színekkel
Köszönt rád minden reggel.

Ha elmegy, már rögtön várod.
És gyűrötten szépnek látod.
Ha egyszer a lelkébe néztél,
Már tudtad, hogy révbe értél.

Lehetsz a láng, de kell egy szikra,
Ami újra szétszakít,
Elindít majd és felszabadít.
Kihunyó fényed összefogja,
Színre bontja, szélbe szórja,
Múltad eltakarva porrá rombolja...