Brenka - Miénk A Világ

Hiába mondtam, hogy nem nem nem
De Te akkor sem értetted meg,
Most már eljött az az idő, mikor végre én szólalok meg.

Egyszer úgy élek, hogy fent fent fent,
Máskor túlélem azt, mi nem hagy el
Keresem azt, mit nem kutatok,
Majd magamat egyszer megmutatom.

Kinyílik majd a virágom,
Ha egyedül öntözöm
Nem kell hozzá senki más
Csak hagyd, hogy megnőjön.

Úszom az árral, szabad szárnyal
Mi nem törik már szét,
Én vagyok az ki kifesti a föld színét.
Szaladok egyre gyorsabban, hogy elérjem magam,
Mindenki csak párban áll, pedig ez így kerek ahogy van.

Többet nem leszek, lent lent lent,
Felhúz az érzés, mi lüktet bent,
Éld meg, hogy átjár a mozdulatom,
Ha egyedül nem megy, megmutatom.

Kinyílik majd a virágom,
Ha egyedül öntözöm
Nem kell hozzá senki más
Csak hagyd, hogy megnőjön.

Fényben ébredünk,
Szélben elszökünk,
Viharban születtünk újra.
Én nem várok rád, csak úgy mondom már,
Hogyha magam vagyok, úgy kerek a világ.

Úszom az árral, szabad szárnyal
Mi nem törik már szét,
Én vagyok az ki kifesti a föld színét.
Szaladok egyre gyorsabban, hogy elérjem magam,
Mindenki csak párban áll, pedig ez így kerek ahogy van.