Gór-Nagy Era - Szeretve lenni jó

Egyik hideg, szép téli reggel
A házunk előtt állt egy hóember!
Mindkét szeme gomb, fején fazék,
Orra samponoskupak és jég.

Szomorú csík szája
Biggyed a tájra!
Jelzi, hogy nincs társa!
Kéne mellé egy hólány!

Hullik a hó…
Siklik a szán, és száll a golyó!
Hullik a hó…
A szív ilyenkor mint egy órarugó!
Tit-tak… így ketyegve csendben!
Szeretve lenni de jó!

Másnap reggel úgy jött a derű,
Mint fázós kézre fel...fel a kesztyű!
Hókarjába szúrva egy virág,
’s udvarunkban még valaki állt.

Mosolygó csík szája
Nevet a világra…
Neki is van társa,
Vele szemben egy hólány!

Hullik a hó…
Siklik a szán, és száll a golyó!
Hullik a hó…
A szív ilyenkor mint egy órarugó!
Tit-tak… így ketyegve csendben!
Szeretve lenni de jó!

Bújjunk összébb…
Az élet így szép!

Hullik a hó…
Siklik a szán, és száll a golyó!
Hullik a hó…
A szív ilyenkor mint egy órarugó!
Tit-tak… így ketyegve csendben!
Szeretve lenni de jó!
Hullik a hó…
Siklik a szán, és száll a golyó!
Hullik a hó…
A szív ilyenkor mint egy órarugó!
Tit-tak… így ketyegve csendben!
Szeretve lenni de jó!
Szeretve lenni de jó!