Barbaró Attila és a Bulibanditák - A munka nem szeret engem

A Putyilov gyárban indul a műszak
Belőlem meg árad a fűszag
Szolíd szeszszagot szelel a szám
Én így érzem magam jól igazán
Idegen a fészbuknemzedék
Hidegen hagynak az új zenék
Az én agyam maradt analóg
Erről szól e monológ

Hidd el, annyira szeretném
De a hétköznapok keresztjén
Nem akarok megfeszülni
Csak ellazulni és lezüllni
Semmim sincs, csak a gitárom
Szívem ajtaját kitárom
Ez a dal minden reményem
Dolgozom rajta keményen

De nem én nem szeretem őt
Hanem a munka nem szeret engem
Nem én kerülöm őt
Hanem a munka elkerül engem
Nem én tehetek róla, így születtem

Sohasem tudtam vitázni
Senkit sem akarok fikázni
Nem érdekel, ki mit posztol
Akkor sem, ha belepusztulok
A kívülállók magányába
Te se mennél le a bányába
Mi rád omolhatna bármikor
A világ eltűr vagy eltipor

Egy eltévedt e-mail a neten
Keresem, hidd el, hol a helyem
Csapdába estem e testben
Lestem, én nem ezt kerestem
Egyszerűbb lenne kiszállni
Mint a seggemet riszálni
Az új idők új ritmusára
Dolgozom rajta kurvára

De nem én nem szeretem őt
Hanem a munka nem szeret engem
Nem én kerülöm őt
Hanem a munka elkerül engem
Nem én tehetek róla, így születtem

Nem én nem szeretem őt
Hanem a munka nem szeret engem
Nem én kerülöm őt
Hanem a munka elkerül engem
Nem én nem szeretem őt
Hanem a munka nem szeret engem
Nem én kerülöm őt
Hanem a munka elkerül engem
Nem én tehetek róla, így születtem