Psota Irén - Oh, mennyi minden lehettem volna...!

Oh, mennyi minden lehettem volna,
ha az a volna, ott nem lett volna!
Az első volna: szűzlány koromban
ágyamnál nem állt sorba a sok legény.

Egy újabb volna: nem léptem én be,
mint annyi más, az MSZMP-be!
De van egy volna, s ez a szerencsém:
a Gulág-félszigetre sose mentem én...

Lehettem volna egy igazi sztár,
egy illanóan csábos szirén,
balettpatkány, vagy statiszta-lány,
vagy maga a Psota Irén!

Pedig lehettem volna......

Ha nevét hallom, oh halleluja,
kebleimen dagad a blúz,
Sztálin leánya az Allilujeva,
príma káder, igazi grúz.

Lehettem volna a Cicciolina,
Dáma, kiért döglik a nép!
S lehettem volna Mao Ce-Tungné,
sangháji utcalány a csipp-csupp csélcsap csöccs, a kéjnő,
ma se késő, és valóra, valóra válhat egy álomkép.

Oh, mennyi minden lehettem volna,
ha az a volna, ott nem lett volna!
Nem mentem én el főrendezőnek,
hál' Isten sose lettem színigazgató.

Nem lettem súgó, sem feljelentő,
sem legutolsó, sem a legelső.
Nincs rangom, címem, nincs csak a szívem,
és ez a zálogházba nem csapható!

Lehettem volna elviselhető,
főszínészből képviselő!
Múltak az évek, nem lettem bérlet,
Én élek, és ez a fő!

Pedig lehettem volna...

Ha nevét hallom, oh halleluja,
kebleimen dagad a blúz,
Szatlin leánya az Allilujeva,
príma káder, igazi grúz.

Lehettem volna a Cicciolina,
Dáma, kiért döglik a nép!
S lehettem volna Mao Ce-Tungné,
sangháji utcalány a csipp-csupp csélcsap csöccs, a kéjnő,
ma se késő, és valóra, valóra válhat egy álomkép.