bongor - Új Vég

megcsapott a halál szele.
együtt hálok kelek vele.
megcsapott a halál szele
együtt hálok-kelek vele.

verze 1:

egy pszichopata állat lettem! menekülj!
olyan skizoid vagyok: sose vagyok egyedül!
ateista lettem, eltűntem a hittanórán,
mert téged elkapott a plébános a hintalónál.

semmi más nem igaz csak a vér.
olyat látok, amiből senki se kér.
nincs más, csak hús, csak sár, csak nyál,
és senki nem tudja mér’.

csak-csak-csak gén és hormon!
ugrabugrálunk a nukleár indító gombon.
az ember majomba oltott vírus,
tartsd meg a buta cicáid, nem vagyok az a típus.

én egy kibaszott poéta vagyok, kopás!
ebben az a csodás! (hogy)
az okos lányok a legjobb költőknek
tartogatják a legjobb szopást.

futok, ahogy tudok, mégis minden nappal
a halál közelebb: itt liheg a sarkamban.
csak egy kis csöcsit kérek szülinapra!
és mától minden nap szülinap van!

kúrjunk végre beybe, mintha nem vóna holnap!
lehozom néked én a farkammal a Holdat!
ügess rajtam csajszi, mintha bankot raboltál vóna’
és épp hagynád el a helyszínt baszki, egy lopott lóval!

elkezdődött, véget ért már több százmilliárd
emberélet mer’ a vég végül mindenkit kicsinált.
hadd adjak egy csókot kicsi lány,
vegyük fel a CSOK-ot és fosszuk ki a minibárt!

álmomban csodálkozom, de ébren meg-megszokom,
előbb lebomlok én, mint a telótokom.
nincs esélyed, hogy túlélj!
mondd egy hullabúvárnak, hogy a zeném túl mély!

refrén:

A kezem nézd meg: koszos a körmöm!
A ráncok a rácsok, a bőröm a börtön!
ott végződöm, ahol az ujj vég!
minden kezdet bazmeg egy új vég!

megcsapott a halál szele!
együtt hálok kelek vele!
megcsapott a halál szele!
együtt hálok-kelek vele!

megcsapott a halál szele!
minden virágban a halál szaga!
együtt hálok kelek vele!
minden pinában a halál fasza!

verze 2

nem fürödtem két napja, csak rappet rakom ám!
onnan tudod, hogy jövök, hogy megérzed a szagom ám!
csak azt eszem meg, amit megölök, ez hagyomány!
die madafaka die! ma te leszel a lakomám!

az entrópia visszaránt a földbe,
zuhanunk a galaxisban kb nyolcszázötven
ezer km per órával hölgyem!
és ezt mind a seggedből olvastam ki közben!
meg azt is, hogy:

elkezdődött, véget ért már több százmilliárd
emberélet mer’ a vég végül mindenkit kicsinált!
mindegyik remélt, vágyott, evett, beszélt, bőgött, baszott,
de most mindegyik, kivétel nélkül halott, halott, halott!

álmomban csodálkozom, de ébren meg-megszokom:
előbb lebomlok én, mint a telótokom!
nincs esélyed, hogy túlélj!
mondd egy hullabúvárnak, hogy a zeném túl mély!

refrén:

A kezem nézd meg: koszos a körmöm!
A ráncok a rácsok, a bőröm a börtön!
ott végződöm, ahol az ujj vég!
minden kezdet bazmeg egy új vég!