Népdal - Uram, mindenható Isten!

Uram, mindenható Isten!
Múlék regös nagy út,
Rajta megyen vala áldott Urunk Úristen.
Előtalála hetvenhétféle veres csúzt31.
Mondá áldott Urunk Úristen:
– Hova indultatok ez regös régi nagy úton?
Megszólala hetvenhétféle veres csúz:
– Ha minket azon kérdesz, Urunk Úristen,
Hova megyünk, úgymond?
Mink is elmegyünk, úgymond,
Ez fekete föld színére,
Áldott ez testbe,
Teremtett ez lélekbe:
Szálas húsát szaggatjuk,
Piros vérét megisszuk,
Száz tetemét tördeljük;
Száz ízit, száz forcikáját.
Hogy azt hallá áldott Urunk Úristen:
– Tük se mehessetek, úgymond,
Ez fekete föld színére,
Ez én adottam testbe,
Teremtettem lélekbe!
Tük is siessetek az tenger szigetibe,
Kegyetlen óriásoknak szálas húsát szaggassátok,
Piros vérét megigyátok!
Azt meghallák, elsietének:
Menének tenger szigetiben.
Ez embernek szeméből, szájából,
Fejéből, orcájából, piros véréből,
Szálas húsából, száz tetemiből
Kisiessen és eloszoljon
Hetvenhétféle csúz:
Folyó csúz, veres csúz, kék csúz, fejér csúz,
Szöderjes csúz, köszvény,
Fájdalom, kelevény
Ki oszoljon, ki romoljon hetvenhétféle nyavalya
Ez emberbül.
(Nevét meg kell nevezni.)