Népdal - Kossuth Lajos: édesapám

Kossuth Lajos: édesapám,
Felesége: édesanyám;
Én vagyok az igaz fia:
Magyarország katonája.

Kossuth Lajos udvarába
Eltörött a lovam lába.
Gyerünk, pajtás, gyógyítsuk meg!
Itt a muszka, szalasszuk meg!

Kossuth Lajos, Kossuth Lajos,
Most az ország dolga bajos,
De csak addig lesz az bajos,
Míg visszajön Kossuth Lajos.

Kossuth Lajos ablakába
Kinyílott a piros rózsa,
Ráhajlott az egyik ága,
Ott búsul az árnyékába.

Kossuth Lajos nagy bújába
Kiül a tenger partjára.
Ráborul a koronára:
Hol van a sok katonája?

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája.

Kossuth Lajos azt izente:
Hibázik a regementje.
Ha hibázik kettő, három,
Lesz helyette tizenhárom.

Kossuth Lajos azt izente:
Nincsen elég regementje.
Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni!

Állj be, pajtás, katonának!
Jobb dolgod lesz, mint apádnak:
Se nem kaszálsz, se nem kapálsz,
Csak a kaszárnyában sétálsz.

Állj be, pajtás, katonának:
Kossuth Lajos huszárjának!
Tíz esztendő nem a világ;
Éljen a magyar szabadság!

El kell menni háborúba:
Hírt fűzni szép koszorúba.
Szabadságunk koszorúja
Nem hervad el többet soha.

Lesz Kossuthnak regementje;
Lesz akkor kard, puska, mente.
Örömnapod is lesz, csak várd
Szegény, szegény Magyarország!