Soltész Rezső - Szeretlek téged

Egy hűvös, téli éjszakában,
szétnyitott, kopott kabátban
úgy várlak téged.

Utcánkat, ezt a szürke képet
újra festeném ma néked,
úgy várlak téged.

Most végre itt leszel majd velem,
valóban mégsem így képzelem.
Talán egy váratlan pillanat
belőled többet ad…

Mindent megtennék, hidd el, érted,
azt hiszem, ezt még nem érted,
úgy várlak téged.

Elmondanám, hogy voltak évek,
melyből többé már nem kérek,
úgy várlak téged.

Elmondom néked, ha nem tudod,
veled én mindig boldog vagyok.
És hogyha téged nem érdekel,
háromszor mondom el:

Szeretlek téged, szeretlek téged,
szeretlek téged, míg élek én.
Szeretlek téged, szeretlek téged,
szeretlek téged, míg élek én.

Akkor, ha énekelsz majd velem,
a versenyt szívedért megnyerem,
és aztán átadhatnád nekem
a győztes serleget.

Nézd csak, mily furcsa arccal néz ránk
a világ, ha így szólsz hozzám:
che ti amo.

Lassan már mindent elvett tőlünk,
s hogyha szeretni is félünk,
mondd, mit érünk.

Szerelem mindig volt, s kell nekünk.
Szerelem nélkül mondd, mit tegyünk?
Amíg a Földön az ember él,
szeress a kedvemért.

Szeretlek téged, szeretlek téged,
szeretlek téged, míg élek én.
Szeretlek téged, szeretlek téged,
szeretlek téged, míg élek én.

Szeretlek téged, szeretlek téged,
szeretlek téged, míg élek én.
Szeretlek téged, szeretlek téged,
szeretlek téged, míg élek én.