Bontovics Kati - Hűvös van

Hűvös van hallgatják a fák,
merre készül most az ősz?
Földre hulló nyár, ha nem melegít
közelít a messzeség.

Még minden levél, hajlong az ágon
újra feltámadt a szél.
A lombok közt csillagfényt
kínál épp az ég.

Hűvös van hallgatnak a fák,
süllyed már a délután.
Összeér a láthatár idelenn,
bekerít a tompa csend.

Elvihetnéd végre,
de itt felejtett nyári hangon
megszólít a szél.
Elvihetnéd végre,
elborít, ha egybekél az árnyékkal az éj.

Még minden levél megrezzen
nem remélve fent maradni
el nem szállnak vastag felhők
üzenget a tél.

Te elvihetnéd végre,
de itt felejtett nyári hangon
megszólít a szél.
Te elvihetnéd végre,
hogy elborít, ha egybekél az árnyékkal az éj.

Hűvös van hallgatnak a fák,
süllyed már a délután.
Összeér a láthatár idelenn,
bekerít a tompa csend.

Elvihetnéd végre,
de itt felejtett nyári hangon
megszólít a szél.
Te elvihetnéd végre,
hogy elborít, ha egybekél az árnyékkal az éj.

Te elvihetnéd végre,
de itt felejtett nyári hangon
megszólít a szél.
Te elvihetnéd végre,
hogy elborít, ha egybekél az árnyékkal az éj.