Illés Lajos - Táncolni kell

Próza:
Kezdődik megint, hangok után lépkedünk.
Nem is lesz nehéz, már mindenkit ismerünk.
Lesz, aki ropja, lesz aki lazít, lesz aki fújja, lesz aki tanít.

Kicsikéket lépj, és a zene körbejár.
Kikerülni fél, aki nyugalomra vár.
A zene itt forog, velem is kering.
Velem imbolyog, el is andalít.

Táncolni kell, míg a bál véget ér
míg egy új szédülés átölel könnyedén.
Táncolni kell, míg egy új szenvedély
meglegyint hirtelen fogva tart csöndesen, egészen.

Hív a régi tánc, újat betanulni kár.
Marad így tovább, hiszen igazán bevált.
Sose tévedünk, haladók vagyunk.
Hol a part merül, vele fordulunk.

Nem ilyen leszek, mire belefáradok.
Ki zenél nekünk, mikor egyedül vagyunk?
Ez a banda már jól leszerepelt.
Hogy mi a folytatás nem is érdekel.

Táncolni kell, míg a bál véget ér
míg egy új szédülés átölel könnyedén.
Táncolni kell, míg egy új szenvedély
meglegyint hirtelen fogva tart csöndesen, egészen.

Táncolni kell, míg a bál véget ér
míg egy új szédülés átölel könnyedén.
Táncolni kell, míg egy új szenvedély
meglegyint hirtelen fogva tart csöndesen, egészen.