Zalatnay Sarolta - Tükrök előtt

Veled ébredtem, veled is alszom az álmaimat.
Veled lélegzem, egyedül nincs levegő.
Kicsit félnem kell, mikor az éjszaka elnehezül.
Mire megvirrad semmire nincsen erő.

Néha nézem a testem a tükrök előtt,
néha érzem, hogy sírni fogok.
És ha látok egy ráncot a homlokomon,
tudom itt van a holnap és alkudozik velem.

Hova forduljak, ha szavak keltenek indulatot?
Kinek mondhatnám, unom a védekezést?
Újra jó volna nekem is látni a mozdulatot,
ahogy rám nézel, s ölelni tárul a kéz.

Néha nézem a testem a tükrök előtt,
néha érzem, hogy sírni fogok.
És ha látok egy ráncot a homlokomon,
tudom itt van a holnap és alkudozik komolyan, velem.

Bár követ a fény, átnézhetsz az éveken visszafelé, de kevés
az a néhány szó mi megmaradt elmondanom.
Soha ne félj, nem gyűjtöm az emléket veszni hagyom, ami volt
és a tegnapból megőrzök egy pillanatot.

Néha nézem a testem a tükrök előtt,
néha érzem, hogy sírni fogok.
És ha látok egy ráncot a homlokomon,
tudom itt van a holnap és alkudozik komolyan, velem.

Bár követ a fény, átnézhetsz az éveken visszafelé, de kevés
az a néhány szó mi megmaradt elmondanom.
Soha ne félj, nem gyűjtöm az emléket veszni hagyom, ami volt
azt a néhány szót mi megmaradt elmondanom.
Soha ne félj, nem gyűjtöm az emléket veszni hagyom, ami volt
és a tegnapból megőrzök egy pillanatot.
Bár követ a fény, átnézhetsz az éveken visszafelé, de kevés
az a néhány szó mi megmaradt elmondanom, soha ne félj…