Népdal - Mikor visznek Szeged felé

Mikor visznek Szeged felé,
Nyílnak az egek kétfelé;
Hullnak a fényes csillagok,
Mert látják: bűntelen vagyok;
Mert látják: bűntelen vagyok.

Hej, Ráday, majd megbánod,
Hogy a rabot lecsigázod!
Hátadból vágok bőrdudát,
Azon fúvom a rabnótát;
Azon fúvom a rabnótát!

Nem loptam én életembe,
Csak hat tinót Debrecenbe,
Azt sem akartam ellopni,
De nem tudtam vásárolni;
De nem tudtam vásárolni.

Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítónak,
Mégis rám verték a vasat
Szegedi vár gangja alatt;
Szegedi vár gangja alatt.

Ugyan, hogy írjak babámnak,
Az én kedves galambomnak?
Ugyan, hogy adjam tudtára,
Hogy itt vagyok nagy rabságba;
Hogy itt vagyok nagy fogságba?

Kezem reszket, nem írhatok,
Szömöm könnyes, nem láthatok.
Nem ér semmit, ha írok is,
Ha azt lepecsételem is;
Ha azt lepecsételem is.

Szállj fel, kis fekete fecském,
Vedd szárnyadra levelecském;
Vidd el nékem ráró módra,
Tedd le babám asztalára;
Tedd le babám asztalára!

Ha valami választ adna,
Repülj vissza rostélyomra!
Vigasztald meg bús szívemet,
Én nyomorult életemet;
Vigasztald meg bús szívemet!