Soltész Rezső - Hiányzol

Sokáig jártam egyedül az éjben,
kerestelek a sötétségben,
kerestem azt a csillagot,
aki megmutatja, hogy ki is vagyok.
De mikor először láttam a mosolyodat,
kigyúltak a fények, és kisütött a nap,
a félelem helyére boldogság lépett,
a szívemben őrzöm e gyönyörű képet, ó baby.

Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.
Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.

Teltek a napok és múltak az évek,
a szívemben ott volt még a képed,
de valami változott, s nem értem,
miért nem mennek úgy a dolgok, ahogy régen.
Kiléptünk a fénybe mind a ketten,
repülni akartunk az ismeretlenben,
de hidd el, együtt minden könnyebb,
s ne felejtsük a szerelmünket! Ó, baby.

Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.
Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.

Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.
Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.
Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád.
Tudod, hogy szeretlek, és szükségem van rád,
veled álmodom, és rohannék hozzád… hozzád…