Ennyi Jutott - Ketrec

Ketrecben a szívem, kiengedni nem tudom,
Üres üvegek, és cigicsikkek az asztalon.
A magány a vendégem, és már unom,
Hogy magamban mindig csak ezt látom.

Ketrecben a lelkem, a fájdalom ejti rabul,
Benne épp egy kegyetlen harc dúl.
Egy soha véget nem érő, véres csata,
S nincsen senki ki leállítsa.

Ki akarok jutni ebből,
Ha feladom: a háború eldől.
Nem adhatom meg magam,
Rázd helyre lelkem, és agyam.
Add a kezed, húzz fel innét,
Egyedül túl nehéz a lét.

Vihar felhők az égen, minden tiszta sötét,
Énem minden hibára hibát vét.
Az erő fogy, és én egyedül állok,
Közben szerte foszlanak az álmok.(Édes álmok)

Nem vagyok elég jó, ezt már tudom rég,(Nem voltam jó)
Nem találom a tüzet, mi égett egykor még.
Talán van rá esély, a parázs nem aludt el.(Nem aludt el!)
Hadd emeljem szívem az égbe fel.

Ki akarok jutni ebből,
Ha feladom: a háború eldől.
Nem adhatom meg magam,
Rázd helyre lelkem, és agyam.
Add a kezed, húzz fel innét,
Egyedül túl nehéz a lét.

Ki akarok jutni ebből,
Ha feladom: a háború eldől.
Nem adhatom meg magam,
Rázd helyre lelkem, és agyam.
Add a kezed, húzz fel innét,
Egyedül túl nehéz a lét.

Ki akarok jutni ebből,
Ha feladom: a háború eldől.
Nem adhatom meg magam,
Rázd helyre lelkem, és agyam.
Add a kezed, húzz fel innét, (HÚZZ FEL INNÉT!)
Egyedül túl nehéz a lét. (TÚL NEHÉZ!)