Sziámi - Szellőztető

a bosszúságot a szívemből
az összes nemet az igenből
a tolakodókat zsigerből
az ellenfelet, míg ki nem dől

a szennyező hangot a fejemből
a zajártalmat a csendemből
a homályt a látóteremből
a csalót a játékteremből

kiszellőztetem
eltávolítom, a
világomból
kikergetem
mostantól az lesz
hogy magam szabom meg
az én világom
hogy milyen legyen

a kártevőket a kertemből
a fanyűvőket a telkemről
a bánatfelhőt az arcodról
azt, amitől sohasem alszol jól

az emlékekből a fájdalmat
a hallottakból a rágalmat
a halottakból a rémületet
a tántorgókból a szédületet

kiszellőztetem
eltávolítom, a
világomból
kikergetem
mostantól az lesz
hogy magam szabom meg
az én világom
hogy milyen legyen

az ízetlent az ételemből
hamis hangot az éteremből
a halálvágyat az életemből
a kőfalat, amelyik épp nekem dől

a pajzsomból a gyönge rést
a szenvedélyből a csüggedést
az elhamarkodott felkelést
az ébresztőből a csengetést

kiszellőztetem
eltávolítom, a
világomból
kikergetem
mostantól az lesz
hogy magam szabom meg
az én világom
hogy milyen legyen
kiszellőztetem
eltávolítom, a
világomból
kikergetem
mostantól az lesz
hogy magam szabom meg
az én világom
hogy milyen legyen