Sziámi - Kozmopilóta

Gyors magnézium-fényben
a kozmoszban fotózott,
negatív pajzsnak nézve
a régtől lyukas ózont,
látta a fénylő Földet
s a fénylő Holdat ő, és
látta, hogy mit se láthat,
ha nincs ott szennyeződés.

Kozmopilóta,
becsapja magát!
Kozmopilóta,
a kozmosz csalárd!
Kozmopilóta,
mért hiszi el,
azt, hogy a dolgokat fotózni kell?

A fény, az önmagában
nem látható, csak útja
a csillámporszeméttől,
a szemnek ennyi futja,
de felderíthetetlen,
a fényforrás és a tárgya
közül melyik melyik?
– azt egyneműnek látja.

Kozmopilóta,
becsapja magát!
Kozmopilóta,
a kozmosz csalárd!
Kozmopilóta,
mért hiszi el,
azt, hogy a dolgokat fotózni kell?

Holt, vaksi űrhajóknak
sodródó árnya néki
száguldást tételez,
mert önmagához nézi,
tempónak észleli
a holt tárgy lebegését,
a saját fényszórója
suhanó fényvetését.

Kozmopilóta,
becsapja magát!
Kozmopilóta,
a kozmosz csalárd!
Kozmopilóta,
mért hiszi el,
azt, hogy a dolgokat fotózni kell?

Máskor meg úgy csalódik
érzéke-tehetetlen,
hogy árnynak néz egy krátert,
csillagcseppnek a tengert.
Kozmopilóta, vigyázz,
a fény, az, tudod, csalárd!
Kattintasz, de csak felhőjáték,
s nem egy új csillagcsalád.

Kozmopilóta,
becsapja magát!
Kozmopilóta,
a kozmosz csalárd!
Kozmopilóta,
mért hiszi el,
azt, hogy a dolgokat fotózni kell?
Kozmopilóta,
becsapja magát!
Kozmopilóta,
a kozmosz csalárd!
Kozmopilóta,
mért hiszi el,
azt, hogy a dolgokat fotózni kell?
Kozmopilóta,
mért hiszi el,
azt, hogy a dolgokat láttatni kell?