Sziámi - Lakatlan éjszakák

mindenki alszik, miért nem alszom, én
miért nem alszom el sosem?
gyönyörködöm a neonhalakban
lebegnek ők is csöndesen

nappal, ha élek, éppen csak élek, de
éjjel magamra ébredek
olyankor abból dalok születnek
feloldódnak a kételyek

(én a) lakatlan éjszakában
feltalálom magam
a koromsötét szobában
nyugodtan, biztosan
tapogatózás nélkül járok
akármit könnyen megtalálok
a lakatlan éjszaka arra jó, hogy
ott lesz minden látható

mindenki alszik, én pedig addig
leélek szépen egy életet
akivel akkor kommunikálok
az másik időben létezett

körülöttünk az élők szuszognak
rólam is álmodnak néha ők
álmaik mélyén alszom én is
játszom a sosem létezőt

(de én a) lakatlan éjszakában
feltalálom magam
a koromsötét szobában
nyugodtan, magabiztosan
tapogatózás nélkül járok
akármit könnyen megtalálok
a lakatlan éjszaka arra jó, hogy
ott lesz minden látható

nem kell hozzá semmilyen szer
idegenekkel nem ébredek
bennem már végleg leülepedtek
a hajdani, züllött éjjelek

beálltam szépen szellemképnek
a többiek álma lettem ekképp
igyekszem közben emberként élni
az éjszaka kettős ügynökeként

(én a) lakatlan éjszakában
feltalálom magam
a koromsötét szobában
nyugodtan, magabiztosan
tapogatózás nélkül járok
akármit könnyen megtalálok
a lakatlan éjszaka arra jó, hogy
ott lesz minden látható