Sziámi - Vonzalom

különös egy némber az égen a telihold
bárkire rásüt, és bárkihez lehajol
el is hiszi róla a sok buta tétova
csak neki fénylik a távoli nagy csoda

mindegyik ugrik, és mindegyik reagál
útnak is indul a fanatikus avatár
ám mikor, azt hiszi, fogja és felemeli
pont, hogy az orrát a semmibe beleveri

ilyeneket művel a hold
felkínálja égi testét, de a
mosolya mögött sose volt
semmi más, csak a nagy hidegség
nem szeret, nem melegít
mégis a híveket sorra vonzza
a bűvkörébe, de a hívő végül
belebolondul a vonzalomba

mint az a puli, aki ott vonyít egyedül
ostoba szukakutya, várja, hogy lerepül
(hogy) epekedik érte a távoli szerető
ott az a macska meg azt hiszi, ehető

közben az őrület éri a vizeket
ilyen ez a hold, ő mindenkit hiteget
lódul a horizont, nőne az óceán
szerelmes szédületében a hold után

ilyeneket művel a hold
felkínálja égi testét, de a
mosolya mögött sose volt
semmi más, csak a nagy hidegség
nem szeret, nem melegít
mégis a híveket sorra vonzza
a bűvkörébe, de a hívő végül
belebolondul a vonzalomba

formába lendül az alkalmi betörő
tárva az ablak, és ilyenkor kitörő
örömmel fogadja őt az a nő, aki
nem is akarna már ékszert se hordani

oda is kínálja boldogan mindenét
havonta, hogyha a telihold színre lép
közben a szomszéd a nyugtalan álmoktól
forog az ágyában, vergődve rágondol

ilyeneket művel a hold
felkínálja égi testét, de a
mosolya mögött sose volt
semmi más, csak a nagy hidegség
nem szeret, nem melegít
mégis a híveket sorra vonzza
a bűvkörébe, de a hívő végül
belebolondul a vonzalomba
nem szeret, nem melegít
mégis a híveket sorra vonzza
a bűvkörébe, de a hívő végül
belebolondul a vonzalomba