Sziámi - Azóta

Mariann doboza azóta is itt van
kinyitni nem mertem azóta sem
persze, ez se igaz, mert megpróbáltam
kinyitni párszor, de mégse tettem meg

elolvasni azt, ami benne van
megnézegetni a fényképeket
az ékezet nélküli holland gépén
lejegyzett, titkos emlékeket

nem féltem semmitől sem
életemben soha se még
de ilyenkor mintha mégis tudnám
mi az, és mintha rettegnék
a rémület az ürességtől
a hiány hiánya rámtör, hiába
hogy mondogatom, hogy régen volt
hogy szép emlék, nem szégyenfolt

mit tehettem volna, tényleg?
naponta tudatta velem, hogy jól van
hogy rendbe rakta ott az életét
nyugtatgatott írásban, szóban

csak azt a legutolsó üzenetet
ne hagyta volna a rögzítőmön
moziba mentem épp a gyerekekkel
kívül maradt a figyelemidőmön

nem féltem semmitől sem
életemben soha se még
de ilyenkor mintha mégis tudnám
mi az, és pont, mintha rettegnék
a rémület az ürességtől
a hiány hiánya rámtör, hiába
hogy mondogatom, hogy régen volt
hogy szép emlék, nem szégyenfolt

másnap már, mikor meghallgattam
rájöttem, este is gyanús lett volna
annyi, hogy "szeretlek". nem az a lány volt
aki a giccsdumát hiába tolja

otthon a vonalast hívta az ikrem
mert pont az volt ő, a sziámi társam
és naivitásban nem akadt párom
hgy elhittem, hogy már valami más van vele

nem féltem semmitől sem
életemben soha se még
de ilyenkor mintha mégis tudnám
mi az, és pont, mintha rettegnék
a rémület az ürességtől
a hiány hiánya rámtör, hiába
hogy mondogatom, hogy régen volt
hogy szép emlék, nem szégyenfolt
mondogatom, hogy régen volt
hogy szép emlék, nem egy szégyenfolt
hogy így átvert
hogy hagytam ennyire
átejteni magam