Sziámi - Süket Duna

Ha bele nem lőnek, már tiszta öröm,
nincs tízes találat kívül a körön,
ott nem talál, bár még odatalálhat
az emberből az a ronda vadállat.
Dunának, Oltnak egy az árja,
ott oltanak a süket dumára,
hogy zsidó meg árja, de
azért azúr az úr,
hogy azért ez mégse járja.

A hír nem látható,
nem olvasható,
a tó nem iható, a folyó nem hajózható,
a tengerben csepp nincsen egy se,
a tenger holt, vagy árban szökik, ahogy az
ásványvizek is szöknek árba’,
fő, hogy a sok vízen hizlalt vízárulónak, na
azoknak ne menjen csöpp se kárba,
kár a szájba, kár a víz a fülbe,
ne ugrálj már fél lábon, ülj le, hűlj le,
törüld le, örülj te!

Vizet! Ez az az íz, amit
gyerekkoromban ittam itt.
Na és a hittan is mit tanít:
hogy minden ember, aki a bort megissza,
bort iszik, oszt’ vizet produkál,
a csodát csinálja vissza,
mert egy csoda-vissza, az mindenkinek jár.
Aki szomjas az igére s a főnévre,
a forrásokhoz kirándul a környékre.

Kicsit gáz, hogy mit sem sejtve strandol a Dunán
az a skizó zsidó, noha netán mohamedán.
Rajtunk már csak egy segít, a segítség!, a kiáltás,
mert alattunk a kilátás: a felmérhetetlen vízkincs,
ha már hazai viszkink nincs.