Sziámi - Primitív bűbáj

avarszőnyeg fától fáig
ez itt egy erdő, vagy annak látszik
nyílegyenes ösvény, fénylő tisztás
itt laksz, de mégse tudod, hogy mit látsz

legalábbis, úgy emlékszel
voltál itt otthon egyszer-kétszer
de lehet, hogy az emlék megtévesztő
elvarázsolta egy elmefényvesztő

primitív bűbáj
de milyen könnyen benyaltad
te, aki azt hitted
ilyesmi nem fog rajtad
már mennél innen
mennél ettől a csajtól
meg az erdejéből
szedd össze magad, és startolj!

messzire nézel, úgy érzed, ott jobb
nekimész egy fának, szidod, mint a bokrot
az igazság az, hogy te tehetsz róla
hogy nem hajlottál az egyszerű jóra

izgalom kellett, megkaptad, itt van
jeget melengetsz a karjaidban
nem olvad tőled, odafagyaszt téged
így jár az, aki az erdejébe téved

primitív bűbáj
de milyen könnyen benyaltad
te, aki azt hitted
ilyesmi nem fog rajtad
már mennél innen
mennél ettől a csajtól
meg az erdejéből
szedd össze magad, és startolj!

na, most akkor mire vársz, mégis?
jól jönne most az az antitézis
ami elegánsan azt bizonyítja
hogy itt ez a nő az életed nyitja

nem az életed átka, ő a mesebeli mátka
kell három próba, még három, hátha
nem fagysz meg mégse, felenged mégis
elenged, aztán jöhet a szintézis

primitív bűbáj
de milyen könnyen benyaltad
te, aki azt hitted
ilyesmi nem fog rajtad
már mennél innen
mennél ettől a csajtól
meg az erdejéből
szedd össze magad, és startolj!

vagy maradj benne
de akkor magadra vethetsz
pontosan tudod
hogy ennél jobb már nem lesz
tudod, hogy mindez
káprázat, könnyen illan
felriadsz újra
a legrosszabb rémálmaidban

primitív bűbáj
de milyen könnyen benyaltad
te, aki azt hitted
ilyesmi nem fog rajtad
már mennél innen
mennél ettől a csajtól
meg az erdejéből
hát szedd össze magad, és startolj
(vagy akkor maradj, ha hülye vagy)