Sziámi - Nem vagyok kutya

a semmi közepén
vakító a fény
ne biztass, hogy
botorkáljak bátran
nincs kétségbeesés
csak lopott pihenés
csak annyi, hogy az
utat újra lássam

a járművek között
most úgy cikázok én
a kapucnimba
elrejtem az arcom,
nem látom a vezetőket
ahogy ők se engem
mert magamat most
éppen hogy csak tartom

ha értem jössz és megtalálsz
meg foglak kérni, hogy veszíts el újra
hagyd, hogy gazdátlan legyek
vacogva, éhesen, magamhoz bújva

a póráz nálad még
és van bennem egy chip
de ne közelíts
meg ne kelljen marnom
a kezed, ami régen
simogatott, etetett
de ütött is, ha
kiszöktem az ajtón

meg ne kérdezd, hogy miért futok
azért, mert többé már nem laknék nálad
rájöttem végre, hogy nem vagyok a kutyád
ne is rakd elém többé a tálat
ha értem jössz és megtalálsz
meg foglak kérni, hogy veszíts el újra
hagyd, hogy gazdátlan legyek
vacogva, éhesen, magamhoz bújva

cikázok az úttesten
az autók közt a zsivajban
menekülök a
nyüzsgő főúton át
ne kérdezd, hogy miért futok
egyet azért már tudok
rájöttem, hogy
nem vagyok a kutyád

meg ne kérdezd, hogy miért futok
azért, mert többé már nem laknék nálad
rájöttem végre, hogy nem vagyok a kutyád
ne is rakd elém többé a tálat
ha értem jössz és megtalálsz
meg foglak kérni, hogy veszíts el újra
hagyd, hogy gazdátlan legyek
vacogva, éhesen, magamhoz bújva