Sziámi - Az öböl csendje

a sötétben tűzgömb
gurul előttem
megvilágítja utamat
megérkezem
a vágyott partra
ez az öböl, ez ugyanaz

semmi se biztos
de akkor, először
te is itt ültél valahol
megláttuk egymást
hallgattuk csendben
miféle szirének dala szól

kár volt megtörni az öböl csendjét
hiba volt lenni, jobb volt a nemlét
csak honnan is tudhattuk volna
hogy az a csend, az tisztábban szólna?

fogaskerékkel
fogaskerékbe
megkapaszkodtunk egymásba
forogtunk némán
becsukott szemmel
belső csúcsokat megmászva

megváltásnak
tűnt az a semmi
mindegy, a varázst ki törte meg
elfelejtettünk
némának lenni
ami hangosan szól
az mind tönkremegy

kár volt megtörni az öböl csendjét
hiba volt lenni, jobb volt a nemlét
csak honnan is tudhattuk volna
hogy az a csend, az tisztábban szólna?

kár volt megtörni az öböl csendjét
hiba volt lenni, jobb volt a nemlét
csak honnan is tudhattuk volna
hogy az a csend, az tisztábban szólna?

mindegy, ki volt
melyikünk dúlta fel
az öböl eltűnt, mert hullámot vertünk
szélcsend van, éjjel
itt vagyok újra
dagály volt, akkor
mikor a zsivaj sírjába vesztünk

itt vagyok, hátha
kirajzolódik
újra a kezdet apályos öble
ülök, és várom
hamvadó tűznél
örökre vége, vagy még egyszer jössz-e?

kár volt megtörni az öböl csendjét
hiba volt lenni, jobb volt a nemlét
csak honnan is tudhattuk volna
hogy az a csend, az tisztábban szólna?
kár volt megtörni az öböl csendjét
hiba volt lenni, jobb volt a nemlét
csak honnan is tudhattuk volna
hogy az a csend, az tisztábban szólna?