Sziámi - Magzataqua

kezdettől fogva adva az aqua
annak vagy a foglya, az az életed alapja
sőt, abból is vagy tetőtől talpig, s bár
halpikkelyek már nem fedik a tested
az nyilvánvaló, hogy rossz helyen kerested
az őseidet a fák lombja közt
mert az igazság az, hogy te máshonnan jössz.

a komoly tudomány már régóta tartja, nem
lejöttél a fáról, hanem kimásztál a partra, a te
emberszabású ősöd nem hős
félmajom, hanem tengeri emlős
s bár jó ideje két lábon járnod kell
ezt igazolja számos jel!
hogy bizonyítsam is be? – oké, semmi se könnyebb:
csak belőled dőlnek sózva a könnyek
a szőrzetmintád egy fókáé
s a harmadik szemhéj? – hoppá, jé! bizony
az átlátszó szemhéjad apró csökevénye
mutatja, hogy megalapozott a vízi eredet ténye, s ha
ez se elég neked, még ott van ezen felül: minden
századik ember lábujjai közt úszóhártya feszül
kevés még ez is? akkor mire véled vajon
hogy sokkal jobban úszol, mint egy kutya vagy egy majom?
kicsit halszagú a rokonság, de ne legyen neked rossz már
hogy az ősök között akad fóka, delfin, netán rozmár!

hogy hogy kerültünk ide, az nem tudható ki, de nem is
baj, ha erről is kinek-kinek megvan a maga hite
a bűnökért a karma az evolúcióval fizet
de megússzuk, ha megisszuk a magzatvizet
még fordulhat jóra, ha a H2O-ra
nem mondod, az alapvető ízre, „fúj!”
hát idd meg, inkább, mint hogy vízbe fúlj!