Sziámi - Cinkosok közt

mert cinkosok közt magányos az ember,
és barátok közt lenni most nehéz
mert félelemben nemigen terem meg
a zenélés, bár mindenki zenész

most nagyon-nagyon oldódjon a szeszben
ki azt reméli, barátot talál
most reményre a talán rá se rebben
az életre csak kínrím van: halál

rímkényszer újból… ugyan, mitől volna
most épp a vers s a tükörkép szabad?
ügyintézésbe szalad a perc. és jobb, ha
vakuzásba vész minden rímszavad

csak arra jó a rím
hogy úgy hangozzon, mintha
rendben lenne minden
bár rég leszakadt a hinta
és kiömlött a tinta
és fojtogat egy inda
és kint a világ rég nem rímel már

borítsa cinkos feledés homálya
mit eltitkolni együtt lesz nehéz,
ha megzsarolva énekelt, ki gyáva
és dicshimnuszt mért apróért a kéz

bár: míg csak ennyi, csak denunciálás
s nem gyilkolás, még megbocsátható
lehet dúlt lelkiismerettel hálás
aki elhitte hogy rossz, de hátha jó

csak arra jó a rím
hogy úgy hangozzon, mintha
rendben lenne minden
bár rég leszakadt a hinta
és kiömlött a tinta
és fojtogat egy inda
és kint a világ rég nem rímel már

mert hiszékenynek tettetődni könnyű
bár, felmentődni kínos mindig is
sőt, lendületből hozzátennéd, „szörnyű!”
… kínrím ez is, s mint ilyen, rém cikis

csak arra jó a rím
hogy úgy hangozzon, mintha
rendben lenne minden
bár rég leszakadt a hinta
és kiömlött a tinta
és fojtogat egy inda
és kint a világ rég nem rímel már

vigasznak végül nem jut több, csak ennyi:
„ami elmúlt, többé nem múlik el.”
a múltat illendőbb nem észrevenni,
s majd újra kelni s énekelni kell.