Sziámi - Rántotta

fáj ennyi mindent befogadni
feldolgozni már lehetetlen
azt, ami naponta felgyülemlik
az információ-üzemekben
az újabb hírek se lesújtani
se feldobni nem akaródznak
csak arra késztet valamennyi
hogy zaklatottan vakarózzak

ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy-nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések

nagy égésekhez hozzászokva
a kéménytűz már meg se rezzent
egyre kevésbé háborít fel
meghalni látni ismeretlent
legyen bár teljesen ártatlan
vagy vérengző háborús bűnös
feltárt tömegsír, katasztrófa
engem még egyszer le nem nyűgöz

ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések
ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy-nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések

a szörnyűség nem undorít már
az ingerküszöb egyre följebb
világcsőd sem akadályoz, hogy
egy jó rántottát összelőjek

a szenvedélyek viharában
fásultan ülök fotelomban
világeseményt némán nézve
míg hallgatlak a telefonban

ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy-nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések
ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy-nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések

most akkor tényleg sikerülhet
engem érzéketlenné tenni?
köszönjem meg, vagy sírjak inkább
mert nem rendít meg többé semmi?

az elviselhetetlenségeket
elviselni már rém könnyű lett
mióta ki is kapcsolhatom
s letehetem, ha túl szörnyűnek
találtatik a látványpékség
tények a perverz csatornákon
vagy, mikor éppen olyat mondasz
hogy a tojáskat is földhöz vágom

ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy-nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések
ez nekem túl sok
lélektelen a világlélek
minek már ennyi nagy-nagy öröm
eltörpülnek a szenvedések