Sziámi - Ártatlan volt

Ön hét év után szabadul
ártatlan volt, s az ítélet téves
térül a kár, és fordul a kocka
ön most nyilván valamit érez
hogy fog most élni? – kérdem én
– Sehogy se. Öngyilkos leszek

De mért? De mért most? Mondja meg?
– Azért mert nincsen távlatom
vakítanak az élénk színek
túl örömön, túl a bánaton
már tényleg nem tudom, minek is
állítsak ki e tárlaton

Ön tehetséges, tán azért!
– Azért ez több mint relatív
ami akkor jó volt, jól megkopott
s a művészkör, mely most visszahív
lehagolóan pozitív
lehangolóan kreatív

– De hát, a család várja önt...!?
– Most, hogy meghalok, üzenem
hogy nő már rég nem érdekel
kurva se, ország szüze sem
a nejem is jobbat érdemel
kár volt belém a türelem

De mégis csak, a gyerekek?
– Ők mért adnának keretet
a képtelenséghez énnekem?
Nem maradt bennem szeretet
sok volt a hét év, üzenem
hogy bírtam, amíg lehetett

És mondja, mikor adta fel?
– Nem harmadoltak, tán azért
az ügyvéd persze biztatott,
de azt gondoltam, mi a szarért
fizessem? Kapott eleget
és semmit közben el nem ért

A veszteség, mely engem ért
évben, pénzben nem mérhető
a törvények szent szellemét
gyalázta meg a büntető
ezt írja meg a kedvemért!
– Megírom, s nem lesz érthetőaz űrlap teteje