Sziámi - Óvni foglak

az vagyok, ami mindig voltam
a változás is én vagyok
a változás az, ami látható
de az állandóság még nagyobb

az nem lehet, mert olyan nincsen
hogy nem vagy többé önmagad
az arcod, az néha elrohan
de a tükörképed ott marad

akkor is maradunk
amikor nem marad
belőlünk más, csak a
régi tekintet
akkor is maradunk
ha eltűnik minden
minden, amiről
ismerni minket

megismersz még, és óvni foglak
magamban, hogy maradjak
annak, ami a lényegem
hogy a cinkosa legyek magamnak

a felejtés ott van a tótükörben
borzolódó durva szél
az emlékeket szétmorzsoló
nem akarja, hogy meglegyél

akkor is maradunk
amikor nem marad
belőlünk más, csak a
régi tekintet
akkor is maradunk
ha eltűnik minden
minden, amiről
ismerni minket

ismerlek arcról, szeretlek dacból
elmosolyodsz és elmosódsz
azt hiszed, hogy elhomályosulsz
de bennem olyat te úgyse fogsz

fogsz engem, hogy megfoganjak
emlékképnek, réginek
árnyékomnak látsz csak engem, de
az az árnyék már rég a tied

akkor is maradunk
amikor nem marad
belőlünk más, csak a
régi tekintet
akkor is maradunk
ha eltűnik minden
minden, amiről
ismerni minket

akkor is maradunk
amikor nem marad
belőlünk más, csak a
régi tekintet
akkor is maradunk
ha eltűnik minden
minden, amiről
ismerni minket