Sziámi - Hallgatni

a bűn a kígyó szájából beszél
az árnyék arany, a füst ezüst
az ösvény elhamvad lépted nyomán
azért kemény a föld, hogy beleüsd
az orrod, ha ennyire magasan hordod
nehéz súly, csak lejjebb, lejjebb, bátran!
bele kell nézned a saját szemedbe immár
egy mocskos, alkalmi pocsolyában

ilyen ez a séta
valahova nyilván visz
hepehupa néha
az érzés meg komisz
ilyen ez a botlás
látod, célja van
menni jó, csak a
sietség céltalan

esendőnek tűnhetsz, annyi baj
az árnyék eltűnt, vérszegény a fény
az erdőtől a fát nem láthatod
nem részletgazdag itt e képregény
kemény legény vagy, nem jó semmire
ha ellágyulsz, majd kemény leszel újból
a pimasz tócsát szúrós szemmel nézed
hogy ijedtében felszárad az útról

ilyen ez a séta
valahova nyilván visz
hepehupa néha
az érzés meg komisz
ilyen ez a botlás
látod, célja van
menni jó, csak a
sietség céltalan

hol bűntudás van, nincs ott bűntudat
a lélek szabad, a test üres
a súlyos fej, mely minden terhet hordott
még jó időben hamvadásba kezd
szép koponyádból gerinc ágazik
az ősi titkok formás csigolyákban
közönyt tettetve, áramolva mennek
az útjukon, hol a végső elbukás van

ilyen ez a séta
valahova nyilván visz
hepehupa néha
az érzés meg komisz
ilyen ez a botlás
látod, célja van
menni jó, csak a
sietség céltalan

ilyen ez a séta
valahova nyilván visz
hepehupa néha
az érzés meg komisz
ilyen ez a botlás
látod, célja van
menni jó, csak a
sietség céltalan