Sziámi - Kínos pillanatkép

azt hiszed, te már nem vagy a képen
elrendeztél mindenkit szépen
megállsz a szélen, és csodálkozol
hogy magaddal mégis találkozol
rákerültél, bár nem volt tudatos
a mimikád sem volt túl öntudatos
a csúnya arcod visszavonhatatlan
a fotó megőrzött egy kínos pillanatban

ha nem csúszol szét, nem lesz rossz kép
nem kell pluszmeló, hogy összeszedd magad
mondhatnád, hogy "ez nem én vagyok"
de, igenis, te vagy minden pillanat

pont elég sok jó is volt ugye, csak
most majd nem lesz, aki ezt elhiggye
csüggedt és mosolytalan ez a nő, mondják
pedig csak nem maradt idő időben
előkapni a jobbik arcodat
eltakarnod a szigorú ráncokat
a szemed között a hajaddal
szembe kell nézned magaddal, nemde?

ha nem csúszol szét, nem lesz rossz kép
nem kell pluszmeló, hogy összeszedd magad
mondhatnád hogy, "ez nem én vagyok"
de, igenis, te vagy minden pillanat
hiába mondod, hogy "nem én vagyok"
az összes sebhely, az összes ránc te vagy
a test egy érzékeny lélek, szívem,
és semmi sincs, amit egy fotó rejtve hagy

nézd csak, itt ez a családi album
te vagy az újszülött kínai bölcs
aki mosolygó Buddha, aki veled tanulja
hogy ne mosolyogj, hogy rossz arcot ölts
ott ez a sebhely a szád sarkában
meg még egy pár, ami nem látható
háború, béke és szerelem képe
más lettél tőlük, ez nyilvánvaló

hiába mondod, hogy "nem én vagyok"
az összes sebhely, az összes ránc te vagy
a test egy érzékeny lélek, szívem,
és semmi sincs, amit egy fotó rejtve hagy
ha nem csúszol szét, nem lesz rossz kép
nem kell pluszmeló, hogy összeszedd magad
és mondhatnád, hogy "ez nem én vagyok"
de, igenis, te vagy minden pillanat
ha nem csúszol szét, nem lesz rossz kép
nem kell pluszmeló, hogy összeszedd magad
és mondhatod, hogy "ez nem én vagyok"
de, igenis, te vagy minden pillanat