Sziámi - Labirintus

Én elmegyek,
majd lesheted,
már nem leszek itt!
Nem harcolok,
jól elbújok
én a ködbe kicsit.
Miért nem veszek
lélegzetet?
– kérdezgeted azt.
Édes énnekem
itt a semmiben
jókedvre fakaszt!

Itt a vége, elfutok vele,
egybe' lesz majd úgy a két fele.
Elfutok a végtelenbe
szombat éjjel kéthetente
három úton harminchétfele!
Elfutok a végtelenbe
szombat éjjel kéthetente
három úton harminchétfele!
Három úton nyolcvanhétfele!

Az a kicsi kristály biztos nem árt.
Ugye, ideadod te nekem az aprócska gandzsát?
Melyikünk a bandzsa? Minden halandzsa,
mi parancsba kaptuk az aranyszabályt:
A tested meg a lelked csak akkor van egybe',
ha közösen megy be az útvesztőbe,
és, ha találkozol benne a másik magaddal,
valamit ott majd csak tanulsz is tőle.

Én elmegyek,
majd lesheted,
már nem leszek itt!
Nem harcolok,
jól elbújok
én a ködbe kicsit.
Állj már le, folyton azt mondják!
Úgy tesznek, mintha ők tudnák,
Én azt már el ne higgyem! Én azt még megteszem.
Hogy ne tenném? Mért ne próbálnám?
Én azt már el ne higgyem! Én azt még megteszem.

A tested meg a lelked egybe' csak úgy lehet,
a labirintus közepibe egyszer ha bemegy.
Ha belebonyolodsz, úgyse menekülsz,
jön a tükör szembe, te mögéje kerülsz!
Pár dolgot azért végül majd ellesel,
amiket már tőled többet senki nem vesz el.

Én elmegyek,
majd lesheted,
már nem leszek itt!
Nem harcolok,
jól elbújok
én a ködbe kicsit.
Mért nem veszek
lélegzetet?
– kérdezgeted azt.
Édes énnekem
itt a semmiben
jókedvre fakaszt!

Én elmegyek,
majd lesheted,
már nem leszek itt!
Keresem a közepét.
Nem harcolok,
jól elbújok
én a ködbe kicsit.

Szembejön a tükör!
Én elmegyek,
majd lesheted,
már nem leszek itt!
Keresem a közepét.
Nem harcolok,
jól elbújok
én a ködbe kicsit.