Sziámi - Makacs

Hétfő reggel kopogtál nálam, de
Nem nyitottam ajtót
A helyzet az, hogy a kedélyem éppen
Az egyedüllétre hajlott

Kedden reggel kopogtál újra, de
De nem hallottam én
Éppen az erkélykorláton álltam
A semmi legszélén

Volt akkor ott egy pillanat
Úgy éreztem, nincs tovább
Lehet az, hogy inkább mégis
Megkapod a kisszobát

Szerda reggel, ha jól emlékszem
A csengő jó volt már
Meg is szólalt, és gyanítom
Hogy megint te voltál

Volt akkor ott egy pillanat
Úgy éreztem, nincs tovább
Lehet az, hogy inkább mégis
Megkapod a kisszobát
Volt azért egy pillanat
Úgy éreztem, nincs tovább
Lehet az, hogy inkább mégis
Megkapod a kisszobát

Csütörtökön meg röviden kétszer
Pont úgy, mint a postás
De nem mentem ki akkor se
Mert nem akartam, hogy úgy láss

De volt azért egy pillanat, mikor
Úgy éreztem, nincs tovább
Lehet az, hogy inkább mégis
Megkapod a kisszobát
Volt azért egy pillanat
Úgy éreztem, nincs tovább
Lehet az, hogy inkább mégis
Megkapod a kisszobát

Péntek reggel hosszasan nyomtad
Na, ne már! Ez azért durva
Hogy szombat reggel is úgy döntöttél
Hogy próbálkozol újra

Vasárnap reggel nem voltam otthon
Csak kábé délre értem
Be volt törve az üveg az ajtón
Mért csinálsz ilyet, kérdem

Na, ez volt az a pillanat
Amikor éreztem, hogy nincs tovább
Legyőzött a kitartásod
Befejeztük az iskolát
Eljött a pillanat
Meg éreztem, hogy nincs tovább
Holnap reggel kapsz egy kulcsot
És belakunk együtt két szobát