Sziámi - Tudatalattjáró

Közben történik minden,
Nem akkor, hanem közben.
Vesztettem, amikor győztem
Nem láthatod rajtam
És nem láthatja ő sem
Ő sem láthatja, a kedves vesztes
Hadd higgye azt, hogy legalább nekem jó

Köszönöm szépen a drukkolást
A biztatást meg a kukkolást
A tapsot s azt a pár záptojást
Mosolyogva fogadtam
A gáncsolást és a pártolást
Mert tudom biztosra, hogy egészen mindegy
Csak higgyétek azt, hogy legalább nekem jó

Utazom közben a tudatalattjárón
Ami egészen máshova visz,
Ahonnan egészen máshogyan látom
Az egészet, mert felül
Ott van a parttalan víz

A távlatok nem zavarnak
A testemben lehetek gyarmat
Eltűrhetem a rémuralmat
A sánta rabszolga én vagyok
A szabadságom nagyon nagy
És a nyugalmam, persze, még nagyobb
Azt kell hinnetek, hogy legalább nekem jó

Persze, utazom közben a tudatalattjárón
Ami egészen máshova visz,
Ahonnan egészen máshogyan látom
Az egészet, mert felül
Ott van a parttalan víz

Utazom közben a tudatalattjárón
Ami egészen máshova visz,
Ahonnan egészen máshogyan látom
Az egészet, mert felül
Ott van a parttalan víz