Sziámi - Hullám

Benne vagyok a korban
tudom, hogy hol a helyem
a sorsomat elnagyoltam
de a végét ismerem

Mennyi idegen város
milyen sok rossz hotel
és a visszatérő érzés
hogy innen is menni kell

Soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték miért
csak szedtem a sátorfámat
mindig, amikor véget ért
mert mindig is ott volt bennem
a boldogító hiány
hullám vagyok, visszavár
az óceán

Történhetett bármi
akárhány gyönyörű lány
időztem, persze, náluk
de a végét tudtam ám

Mindnél idegen voltam
bár mindnél otthonosan
egy simogatással tudattam
hogy indulok hamarosan

Soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték, miért
csak szedtem a sátorfámat
amikor véget ért
mert mindig ott volt bennem
a boldogító hiány
hullám vagyok, visszavár
az óceán

Barátok, beszélgetések
másnapos reggelek
arról szóltak mind csupán
hogy holnap nem leszek

Soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték, miért
csak szedtem a sátorfámat
amikor véget ért
mert mindig ott volt bennem
a boldogító hiány
hullám vagyok, visszavár
az óceán

Soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték, miért
csak szedtem a sátorfámat
amikor véget ért
mert mindig ott volt bennem
a boldogító hiány
hullám vagyok, visszavár
az óceán