Sziámi - Az emberi

Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi
Mindnyájunk tudatát?
Az az az állati hülyeség
Aminek a neve
Emberi butaság

Ha jól belegondolsz a történelembe vagy a történetedbe, mi jön ott szembe? –
Szavak, főleg arról, hogy mi a jó,
Mi a követendő, mi a teendő

Ha jól belegondolsz, hogy mi lett belőle, bár
Lehetett előre sejteni mindig
Hogy minél több az ígéret, az eszme
Annál eszementebb a dolgok rendje

Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi
Mindnyájunk tudatát?
Az az az állati hülyeség
Aminek a neve
Emberi butaság

Amennyiben egyáltalán érdemes rendnek
Becézni azt, ami nem tűnik annak
Bár vannak, akik fenntartják a látszatot
Csak ki bírja már ezt az irdatlan lábszagot?

Hogy isten nevében, jézus nevében
A szeretet nevében, a vakhit hevében
Időről időre pár dőre népszónok
Szavára emberek, úgy, mintha gépklónok

Lennének, és félreprogramozták volna őket
Háborúba mennek, és a nőket meg a kisdedeket
Sem kímélve, kéjjel ölnek, elhiszik,
Hogy van valami jó ügy, és azt diadalra viszik

Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi
Mindnyájunk tudatát?
Az az az állati hülyeség
Aminek a neve
Emberi butaság

Ha elhiteted magaddal, hogy bibi van az agyaddal
Mert nem igazán viseled jól, amikor kufárok
És katonák a megmondók, a szellem emberének pedig
Mérhetetlen kuss van, és még ironikusban

Is veszélyes nyomulni, mert esélyes, hogy kapsz a szádra
Komolyba meg annyira se toljad, mert a holnap akkor
Maga alá temet ma még, amíg van ég fölötted, és
Nem ég benzinnel leöntve minden, ami kedves neked

Hallgass, amíg megteheted, üldögélj a seggeden, és
Örüljél, hgy van rajta lyuk, örüljél, hogy kezed, lábad
Arcod is van, rajta szájad, halkan szólj,
Ne lázadj, maradjon köztünk a gyalázat, a tudás, hogy:

Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi?
Mi az, ami megfertőzi
Mindnyájunk tudatát?
Az az az állati hülyeség
Aminek a neve
Emberi butaság