Sziámi - Mackóméz

Ha a Hold eltűnik
hogy elemet cseréljen
és már régen nem lesz áram se
csak a szintén eltűnt emberek
a félelmetes éjben

A teljes sötétsében
lehiggad majd minden
kitör a lelkivilágbéke
és ránk tör a nagy-nagy nyugalom
a túlvilágon innen

A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a sötétben
egyedül

A horpadt hasú mackó
akiben nincs már méz
fölöslegesnek érzi magát és az
átlátszó kis szemével csak
értetlenül néz

A végleges leállástól
annyira fél a szíve
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni se
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül

Mióta csak élek
percenként százat ver
de magamat lazán mégis
az örökléthez mérem
igaz, hogy centivel

A tennivalók mindig
tovább gyorsítanak
találok mindig újat
csak, a kedvedért, hogy tudjad
már intézem, hogy süssön a nap

A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül

A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül