Nemzeti Hang - Még egyszer

Elmúltak már rég a percek
a bitumen horzsolta térdemet,
elteltek már azóta évek
és én most nyaldosom sebeimet

Becsaptam már magamat sokszor
tudtam hogy, reménytelen de hittem
rájöttem én vagyok ki rombol
más körülöttem, nincsen

A szememet ha kinyitom néha fáj
szürkének látod, de színes a táj
így is tudok gyönyörködni benne
lehet hogy a szívem fekete

Lehet hogy örökre ez maradok
a másik énem csak néha hoz
egy kis megnyugvást te néked
Ahogy az mindig is remélted

gyűlnek a viharos fellegek
a rózsám alatt a ténfereg
hogyha leszakad az ég egyszer
és rájön nem vagyok jó ember

mi lesz ha mindent tud rólam
kivagyok és ki voltam
Elmegy talán örökre
vagy átölelne még egyszer

még egyszer…

Néha azt is hamisnak hallom
ami tisztán szól a fülembe
ilyenkor az üveg után nyúlok
gyakran többet mint kellene

így kicsikét úgy érzem jól vagyok
és a világ mi forog körülöttem
véres szemmel követ és eltol
minden mi fontos mellőlem

nincs megállás lehúzz a mély
nincs miben de kapaszkodnék
a másik énem végignéz mindent
megszakad a szíve szép csendben

ő próbál felül kerekedni
hogy elmondhassam sajnálom
hogy tudjak még jó lenni
rossz énem megkell fojtanom

gyűlnek a viharos fellegek
a rózsám alatt a ténfereg
hogyha leszakad az ég egyszer
és rájön nem vagyok jó ember

mi lesz ha mindent tud rólam
kivagyok és ki voltam
Elmegy talán örökre
vagy átölelne még egyszer…

még egyszer…

gyűlnek a viharos fellegek
a rózsám alatt a ténfereg
hogyha leszakad az ég egyszer
és rájön nem vagyok jó ember

mi lesz ha mindent tud rólam
kivagyok és ki voltam
Elmegy talán örökre
vagy átölelne még egyszer…

még egyszer…