Bohemian Betyars - Föld alá, Ég felé

Tiltott gyümölcs aranylik a fán.
Rá se nézek, csalogat édes hangján.
Tudom, jobb, ha félek, de hajj, egyszer élek!
Az kell, amit én el nem érek.

Miért? Habár nem érthetem... Mit elérhetek, kevés nekem.
Az kell, amit nem érek el. Mi áron? Már nem, nem érdekel.

Fekete felhő hajlik nyakamba már,
Levetném magamról, vajon azt kapom, ami jár?
Magad ura nem vagy, se másé,
Az álmaid az elmúlásé.

Bele se kezdtél, már a végét látod.
Bár virradna újra bennem a hiányod.
Körbe érjen, álmából, ha felkel,
ha most enyém vagy, majd te eressz el!

Miért? Habár nem érthetem... Mit elérhetek, kevés nekem.
Az kell, amit nem érek el. Mi áron? Már nem érdekel.
Miért? Habár nem érthetem... Mit elérhetek, kevés nekem.
Az kell, amit nem érek el, mi áron már nem, nem érdekel.

Nem érdekel már, mi az ára,
föld alá, ég felé futok utána.
Nem érdekel, már mi az ára,
föld alá, ég felé futok utána.

Szép a fekete bárány, még nem tudja, mi vár rá.
Szép a fekete bárány, még nem tudja, mi vár rá, mi vár rá.
Piros orca, fekete szem, az engem a földbe teszen,
Piros orca, fekete szem, az engem a földbe, a földbe...

Hát ki nem akar búval élni, menjen mennyországba lakni!
Csináljon az égbe házat, ott nem éri semmi bánat!
Üljön le az ég szélire!
Ott eléri a Semmi vége.

Nem érdekel már, mi az ára, föld alá, ég felé futok utána.
Nem érdekel, már mi az ára, föld alá, ég felé futok utána...