Geszti Péter - Ne vitatkozzál hülyékkel

Na azt ismered, hogy kérdezi az egyszeri szerzetes a zen mestert:
Mondd, mire érdemes figyelnem az úton, amire indulok? Miben áll a nagy titok?
Így válaszol a zen mester: Megjegyezned csak egyet kell,
A vándorbotodra ezt vésd fel: soha ne vitatkozz hülyékkel!

Felkiált az egyszeri szerzetes - visszhangzanak a szent hegyek:
Ennyi az egész? Na, hát ezzel sokra én nem megyek!
Mire elmosolyodik a zen mester, szemét lehunyja boldogan,
És búszúzóul csak ennyit mond: Igazad van, fiam.

Ne vitatkozzál hülyékkel, főleg nálad hülyébbel!
Hülye, aki mondja, de van hülyébb és annál is hülyébb.
Ne vitatkozzál hülyékkel, ki hülyén fekszik, az hülyén kel!
A hülyék között nincs leghülyébb, mert mindig van hülyébb.

És az megvan, hogy indul a nagylegény? Várja a városi vadregény.
Hagyja el a falut, de mielőtt a kaput beteszi, az apját kérdezi:
Édesapám, Pestre megyek, várnak a nők és az üveghegyek,
Ha mulatás közben egyesek kötözködnek, mit tegyek?

Mire az apja: na, fiam, a pesti kocsmába soha ne te menj le ocsmányba!
Ha odaszólnak, te szépen felelj, de arra jól figyelj,
Hogy nem birkózunk takonnyal, mert az közben nyakon nyal,
Győzelmet hiába is aratsz, attól te még taknyos maradsz.

Ne vitatkozzál hülyékkel, főleg nálad hülyébbel!
Hülye, aki mondja, de van hülyébb és annál is hülyébb.
Ne vitatkozzál hülyékkel, ki hülyén fekszik, az hülyén kel!
Nehogy aztán a végén még, te kapjál hülyét!

Mindig van hülyébb! Mindig van hülyébb!